ytlogo  IWIW Facebook Twitterrss1  icon_flickr  soundcloud-icon

kerdezestechnika.hu

kerdezestechnika_plecsni

Kérdezés specialista

hirdetes_allo

Hírlevél





Cikkek
Feliratkozás
Leiratkozás



Címkefelhő

Dr. Lenkei Gábor: „A tudatlanság ellen harcolok”
IWIWGoogle bookmarkTwitterFacebook
Írta: Sándor András   

lenkei_01„Engem nem vonz a túlszabályozott, biztonságos élet. Jobb izgalmas életet élni. Amikor elkezdtem írni az első könyvemet, nagyon sok barátom megpróbált lebeszélni, hogy ezt nem szabad befejeznem. Azt tanácsolták, hogy erősödjek meg, bástyázzam magam körül, mert ebből csak bajom származhat…”

 ****

CSATLAKOZZON HOZZÁNK A FACEBOOKON!

Lájkolja oldalunkat az alábbi linken:

http://www.facebook.com/lelekbulvarmelyinterjuk

Izgalmas fórumtémák, nyereményjátékok, aktív közösség!

 

Lenkei doktort a legtöbben úgy emlegetik, hogy ő az az orvos, aki szembeszállt a gyógyszermaffiával. Cenzúrázott egészség című könyve közel 150 ezer példányban kelt el, ami minden idők legsikeresebb művei közé sorolható. Egészségcentrumai ma már valamennyi bevásárlóközpontban megtalálhatók, előadásai pedig rendre telt házakat vonzanak.

 

– Meséltem valakinek, hogy ma veled találkozom, és azt mondta, hogy egy roppant okos emberrel fogok beszélgetni.

– Nem mondod? (nagyon nevet)

– Tényleg okos ember vagy?

– Nem tudom.

– Pedig summa cum laudeval, vagyis kitűnő minősítéssel szereztél diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen.

– Az nem jelent semmit! Ahhoz csak strapabíró fenék kell, semmi más. (még mindig nevet)

Nem tudom… A tanárok azt mondák, okos vagyok, de mindig hármast adtak szorgalomból, mivel szerintük a képességeimhez mérten nem teljesítettem jól, nem voltam szorgalmas. (mosolyog) Ahhoz képest valóban jól végeztem.

– A weboldaladon a beköszöntő végén azt írod, soha nem fogod feladni, számíthatnak rád az emberek. Ez a jelmondatod, hogy nem szabad feladni?

– Tulajdonképpen igen. Nevezhetjük jelmondatnak is, bár ezen még nem gondolkodtam.

– Mit nem szabad feladni?

– Amikor ezt leírtam, azt gondoltam, az a fontos, hogy felnyissam az emberek szemét arra, hogy mi is történik velük a világban. De nem tudtam olyan jól megfogalmazni, mint egy olvasó, aki elolvasta a Cenzúrázott egészség című könyvemet, és levelet írt nekem. Pontosan fogom idézni, mert elhoztam a levelet is magammal.

„Azzal, hogy elolvastam a Cenzúrázott egészség című könyvet, ránéztem arra, hogy is vagyok, mi is történik velem, és mekkora nagy átverés kellős közepén csücsülök, rohanva a vég felé.”

Ezt írta Noémi.

Pontosan ezzel a céllal írtam meg a könyvet, ami ma már több mint 140 ezer példánynál tart. Igen, azt akartam elmondani az embereknek, hogy egy nagy átverés kellős közepén csücsülnek. Mert a legfőbb kincsünk az egészség, és semmit sem tudunk róla. Az iskolában nincs ilyen tantárgy. Az orvosi egyetemen sincs ilyen tantárgy. Pedig milyen jó lenne, ha az egészség megtartása, megóvásáról lehetne tanulni, aztán tanítani.

Don Quijoteként belevágtam egy nagy feladatba, szembeszálltam a gyógyszermaffiával, és odatettem ezt az üzenetet a végére, hogy soha nem fogom feladni.

Idővel aztán rájöttem, hogy valójában nem is a gyógyszermaffia az ellenfél.

– Ki az ellenfél?

– Ez összetettebb annál, hogy egy rövid mondattal válaszolni lehessen. Elmondok egy példát. Ha az utcán odajön hozzám egy árus, és elad nekem egy gagyi rézgyűrűt, az az én tudatlanságom. Ez esetben mi a gagyi? Értéktelen ékszer, amit aranyként árusítanak. Harcolhatunk a gagyit árusítók ellen, holott valójában a tudatlanság ellen kellene harcolni. És az emberek agyába vésni, hogy utcán nem vásárolunk ékszert. Csak akkor tűnnek el a gagyizók, ha nem áll velük szóba senki.

Friderikusznak meséltem egyszer, hogy reményeim szerint a gyógyszeripar gátlástalan része ki fog pusztulni, ahogyan annak idején a dinoszauruszok, mert a klíma kedvezőtlenné válik számukra. Friderikusz csak annyit mondott erre, hogy egyelőre semmi jel nem utal erre.

– Igaza volt?

– Sajnos igen. Letettek ma az asztalomra egy cikket, amelyben az állt, hogy minden idők egyik legnagyobb összegű vádalkuját kötötte egy gyógyszergyártó cég az Egyesült Államokban. 3 milliárd dollárt fizettek, hogy ejtsék a vádakat. Három gyógyszerével kapcsolatban ugyanis félrevezette a közönséget, és különféle módokon rávette az orvoskollégákat, hogy ezeket a gyógyszereket, ha kell, ha nem, felírják.

Azt mondják, egy bűnözőt soha nem lehetne elkapni, ha nem buktatná le magát. Csak abban az esetben, ha nyomokat hagy. S látod, ők is hagynak nyomokat. Sajnos egyre több ilyen eset fordul elő. De csak kiderülnek a szélhámosságok!

– Kell még harcolnod?

Változott a nézőpontom. Nem kell mindig csak harcolni. Régen szűklátókörű voltam, talán vehemensebb is. Ma már tudom, hogy a fő probléma az emberek tudatlansága.

 

„SZERETNÉM, HA AZ EGÉSZSÉG TANTÁRGY LENNE AZ ISKOLÁBAN”

 

A „Soha nem fogom feladni” jelmondat sokkal érvényesebb akkor, amikor rá kell venni az embereket arra, hogy képezzék magukat.

– Ez nehezebb feladat, mint leleplező könyvet írni?

– Sokkal. Idén újraolvastam a könyvemet, és felfedeztem benne egy idézetet Bertrand Russel-től. Utólag is nagyon örülök, hogy beraktam, de jó lett volna már évekkel ezelőtt is érteni, hogy mit jelent. (nevet)

Így szól:

„A tudomány emberének nemcsak az a feladata, hogy megbirkózzék a tudományokkal, amelyeknek az ember a tárgya, hanem – és ez már sokkal nehezebb dolog –, rá is kell vennie a világot, hogy szívlelje meg azt, amit ő felfedezett.

Ha ezt a vállalkozást nem koronázza siker, az ember önmagát fogja elpusztítani a félúton megrekedt okosságával.”

Összességében tehát az, hogy okos ember vagy, voltaképpen részletkérdés ahhoz képest, hogy sikerül-e megszívleltetnem a leírtakat… Tegyük fel: okos vagyok, és 50 ezer embernek a levele alátámasztja, hogy a módszerem jó. De ha nem sikerül ezt széles körű kultúrává tenni, és csak egy szűk csapat életformája marad, megette az egészet a fene.

És miért nem lehet elérni, hogy az egészség tantárgy legyen az iskolákban?

– Hol tart a folyamat? Megszívlelik a tőled hallottakat?

– Szerencsére igen, egyre többen.

Tavaly a Dr. Lenkei Életerő Centrum kiment a Gyerekszigetre. Szerettem volna valamit ajándékba adni az embereknek, akik meglátogatják a standot. Ezért írtam egy mini könyvet, „Egészséges csemeték” címmel. Egy fiatal hölgy hazavitte a könyvecskét az óvó néni anyukájának. Majd az óvónő levelet írt, és kérte, hogy küldjek neki ebből 100 darabot, mert szétosztaná a szülőknek.

Aztán már én kértem meg az óvó nénit, hogy felhasználhassam a levelét, és elküldtem Magyarország összes óvodájába.

Több mint 800 óvodába küldtünk közel 110 ezer példányt, majd megkerestük az iskolákat is, ők is bejelentkeztek, így már 300 ezer példánynál tart a zsebkönyv, amely rengeteg szülőhöz eljutott. Töménytelen mennyiségű köszönőlevelet kaptam ennek hatására igazgatóktól, szülőktől.

 

„NEM VONZ A TÚLSZABÁLYOZOTT, BIZTONSÁGOS ÉLET”

 

– Ez egy misszió is?

– Tulajdonképpen igen.

– Az állandó visszajelzések hajtanak?

– Fene tudja… A Tour De France-t nézve sem az jut eszedbe, hogy a fickó, aki ott hajt, csak azért csinálja, hogy nyakába akasszák az aranyat, és felmarkolja a nagy lóvét

Mi hajt? Valami olyasmi, ami minden gyereket hajt. Visszaemlékszem, amikor az ember rövidnadrágban rohant a seprűnyéllel, és igazi hősnek érezte magát, miközben műanyag karddal kaszabolta a margarétákat. Bennem maradt ebből valami. Megmaradtam annak a kettyós gyereknek, akinek hihetetlenül nagy az igazságérzete.

lenkei_02– Ilyet se hallani minden nap egy orvostól.

– Most üljek egy irodában valamilyen jól szabott öltönyben? Van egyébként jól szabott öltönyöm, de nem szeretnék beállni a sorba. Robotolni, és folyton azon aggódni, hogy minden rendben lesz-e, és évente el tudunk-e menni ugyanarra a horvát üdülőhelyre.

Engem nem vonz a túlszabályozott, biztonságos élet. Jobb izgalmas életet élni.

Amikor elkezdtem írni az első könyvemet, nagyon sok barátom megpróbált lebeszélni, hogy ezt nem szabad befejeznem. Azt tanácsolták, hogy erősödjek meg, bástyázzam magam körül, mert ebből csak bajom származhat.

– És igazuk lett?

– Mármint, hogy származott-e bajom? Igen, sokaknak szúrtam a szemét… Eleinte nyilvánvalóan azt gondolták, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.

De aztán kiderült, hogy a kutya harap is, mert a módszer működik, és emberek tízezrei szoktak le a gyógyszerről, vagy kezdtek kevesebb gyógyszert fogyasztani. Bámulatos mértékben javult az egészségi állapotuk – rövid idő alatt. Aztán kinőtt a földből több Dr. Lenkei Életerő Centrum. Ezt már nem nézték tétlenül... Akkor kaptak észbe.

Amíg csak a József körút 14. alatt egy kuckóban voltam, addig nem zavartam őket. Ám, miután látták, hogy az előadásaimat is komolyan veszik az emberek, elkezdődött a háború. Nagyon izgalmas korszak volt, nem cserélném el semmire.

– Jól hallottam?

– Nagyon is jól. Nem cserélném el semmire. Korábban csak könyvekben olvastam, hogy a hatóságok milyen módszereket használnak, ha ki akarnak nyírni valakit. Ugyanezt a saját bőrömön tapasztalni hatalmas buli volt. Belelátni a dolgok sűrűjébe…

– Ezt akkor is ilyen vidáman élted meg?

– Természetesen nem.

– Megfordult a fejedben, hogy abbahagyod?

– Időnként igen. De nagyon rövid időre, csak 1-2- percre talán.

 

„LEGINKÁBB A TEHETETLENSÉG BOSSZANT”

 

– Úgy hallottam, az sem volt mindennapi, ahogyan az első könyvedet kiadtad.

– De nem ám! Több könyvkiadóhoz is elmentem, akik azt mondták, szívesen kiadják a kéziratot, és adnak is érte 200 ezer forintot szerzői honoráriumként. Plusz minden eladott példány után talán 2-3 százalékot. A bátrabbak azt mondták, 3 ezer példányban kinyomják, mire közöltem, hogy 10 ezer példány alatt neki se kezdjenek. Amikor azt láttam, hogy senki nem mer belekezdeni, úgy döntöttem, alapítok egy saját könyvkiadót. A nyomda azonban előre kérte a pénzt, 2 millió forint kellett ahhoz, hogy elinduljak. Hitelt nem adtak, mivel ismeretlen szerző voltam, és igazság szerint nekem sem volt ennyi készpénzem.

Az addig elkészült kézirattal felkerestem jól menő vállalkozó barátaimat, akiknek mondtam, hogy itt egy jó könyv, hamarosan megjelenik, és ha most szeretnének vásárolni belőle, akkor a példányszámtól függően különböző mértékű kedvezményt biztosítok. Előre eladtam 2 ezer darabot, amit kifizettek, abból összejött a nyomdaköltség, és megjelent a könyv. Így lett kiadóm… A terjesztést pedig tűzzel-vassal megoldottam. El is kezdett fogyni a könyv. Egy színész barátomnak akkor éppen nem volt munkája. Adtam neki feladatot. Újságokat, tévéket, rádiókat kellett telefonon hívogatnia. Elmondta, hogy van egy orvos, aki írt egy könyvet, és szívesen küldene tiszteletpéldányt. Majd két hét múlva visszatelefonált, hogy sikerült-e elolvasni. Ha igen, szeretne-e interjút készíteni a doktorral. És a legtöbben szerettek volna. Akkoriban nagyon sok interjút adtam.

– Ezt a telefonálgatós szokásodat azóta is megtartottad?

– Ma már másképp mennek a dolgok… Ugyanakkor van egy szokásom, ami valóban megmaradt: minden könyvemet elküldöm a parlamenti képviselőknek.

– Ha már itt tartunk, mi tud igazán felbosszantani?

– Manapság egyre kevesebb dolog, de a tehetetlenséggel a világból ki lehet kergetni. Az nagyon bosszant.

Csak egy példát említek. Az Európai Unióba „becsempésztek” egy szervezetet, amelynek meglátásom szerint egyik titkos feladata, hogy a génmanipulált élelmiszereket becsúsztassa mindenhová. Vagyis elsődleges célja a nagy élelmiszeripari multik érdekeit képviselni.

Másfelől pedig a gyógyszeripar érdekeit is képviseli, ezért kidolgoztak egy tervezetet arra, hogyan kellene a vitaminok elfogadható mennyiségét korlátozni. Ez nyilvánvaló csalás. Ugyanakkor, ha leteszek egy parlamenti képviselő asztalára egy vaskos, több oldalas kutatási anyagot arról, hogy miért nem érdemes a szervezetbe vihető magnéziumot korlátozni, azt se tudja, mi történik. Hiszen beleolvas, de nem ért hozzá, ezért arra hallgat, aki súg. Erre mondtam, hogy dühít a tehetetlenség.

A magnéziumos példára visszatérve: kitalálták, hogy a magnézium hasmenést okoz. Mindezt egy 109 főre kiterjedő tanulmányból következtették. Egy 100 fős tanulmány eleve komolytalan a tudományban. Ezzel szembe tudtam állítani egy másik tanulmányt. Ötvenezer emberre kiterjedő, komoly, szisztematikus vizsgálatot, ami kimutatta, hogy az általuk meghatározott magnézium mennyiségnél jóval többet fogyasztó személyek között annyi hasmenés sincs, mint azok között, akik egyáltalán nem esznek magnéziumot.

Mi ez, ha nem tudományos csalás? Hiába küldtem el a tanulmányt európai parlamenti képviselőknek, azt mondták, ez ingoványos talaj. Szerintük ez tudomány, amit csak szakemberekre szabad bízni.

Át kellene ezt valahogy törni, meg kellene világosodni végre.

– Szenvedélyes természet vagy?

– Hajjaj! Nagyon tudok lelkesedni. Akkor is leszakad a plafon, ha öröm ér, és akkor is, ha netán dühös vagyok. A kollégáim állítólag már megszokták.

– Letörtnek is láttak már?

– Nem. Ha valami miatt mégis szomorúbb lennék, azt megtartom magamnak.

Nem mutatom.

– …mert egy férfi nem lehet gyenge?

– Nem erről van szó. Nálam a kritikus időszakok nagyon rövid ideig tartanak. Hamar elmúlik a szomorúság is, ezért nem kell senkit beavatnom.

 

„FELNŐTT FEJJEL JÖTTEM RÁ, HOGY MÁSOK PROLINAK HÍVTÁK A HELYET, AHOL FELNŐTTEM.

GYEREKKÉNT EZT ÉSZRE SEM VETTEM…”

 

– Szülővárosodban, Miskolcon próféta lettél?

– Bizonyos mértékig igen, de nem ők a leglelkesebb híveim.

– Szerettél Borsodban élni?

– Nagyon! Ugyan szolid körülmények között nőttem fel, de annak is volt egyfajta „romantikája”. Volt egy speciális hangulata a helynek. Hatodik emelet, 63 négyzetméter, majd amikor kimentem az erkélyre, akkor a vaskohóból kihordott salakból épült „hegyet” láttam. El tudod képzelni, milyen remek látvány volt. Amikor a nagymamámhoz mentem, igazi „csikágós” környéken kellett átverekednem magam. Béke Telepnek hívták, de ott sosem volt béke. De gond nélkül megtettem. Akkor fogalmam nem volt róla, hogy azt az életvitelt hívják mások prolinak…

– Mikor jöttél rá?

– Szerencsére csak felnőttéként, mert roppant boldog gyerek voltam. Az sem zavart, hogy nincs autónk.

lenkei– Amikor jobban ment a szekér, mi volt az első, amit megvettél magadnak? Olyanra gondolok, amelyet korábban nem engedhettél volna meg.

– Pont egy szekeret… (nevet) De nem vettem, hanem csak béreltem. Amikor azt láttam, hogy jobban megy, az egyik barátomtól béreltem egy igen jól felszerelt nagy Skoda autót. A legnagyobbat. Másfél évig jártam vele, aztán visszaadtam. Nagyon élveztem! Hihetetlenül jól felszerelt autóról van szó, luxuskategória. Igaz, én a Trabant után az Opelt is luxusnak éreztem.

– Szüleidnek is vettél valamit?

– Igen, nekik is egy autót. Egy négy kerék meghajtásos Suzukit. Mindenképp olyannal szerettem volna megajándékozni őket, aminek tudtam, hogy hasznát is veszik. Ez évekkel ezelőtt történt, de a mai napig mindig elmondják, hogy imádják.

– Büszkék rád?

– Igen. De nem csak ők büszkék, én is az vagyok rájuk, mert hiába éltünk szerényen, soha nem éreztem, hogy bármiben is nélkülöznöm kell. Egyszer elvittem őket Koppenhágába, ahol kolbászt ettünk a gyönyörű Városháza előtti téren, kiültünk egy padra, és megköszöntem nekik, hogy felneveltek.

(itt elcsuklik a hangja)

– Jól látom, hogy könny szökött a szemedbe?

– Jól… Érzékeny típus vagyok. És nem szégyellem az érzelmeimet.

Három dolgot köszöntem meg nekik. Elsőként azt, hogy soha nem erőltettek rám semmit, másodszor, hogy nem korlátoztak semmiben, harmadrészt, hogy gazdagnak éreztem magam. Ha szerettem volna egy könyvet, azonnal megvették nekem. Pedig úgy kellett kisakkozni a havi rezsipénzből.

 

„ÖSSZESZÁMOLTAM: HÉTSZER KEZDTEM ÚJRA AZ ÉLETEMET”

 

– Hányszor kezdted újra az életedet?

– Egyszer összeszámoltam: összesen hétszer.

Tudod, én a tipikus két bőröndös ember vagyok. Hátra hagyok mindent, és megyek.

– Meg lehet ezt szokni?

– Nekem sosem tűnt drámának. Nem éltem meg tragédiaként. Emlékszem, az egyik ilyen kétbőröndös költözésnél elmentem egy szállodába, és egy ideig az a bizonyos bérelt Skoda hátulja volt a gardrób.

Egyébként érdekes dolog ez a nyughatatlanság. Azóta ezen gondolkodom, mióta rákérdeztél. Mert lehet, hogy nyughatatlan vagyok, ugyanakkor kitartó is, mert ugyanazon a vonalon megyek, csak éppen kiszórom azt, ami nem illik bele a vonalba… Szeretem a változásokat.

– Hogy lehet az, hogy egy érzelmes embert nem visel meg a változás?

– Azért nem viselt meg, mert tudtam, hogy az a megoldás. Nőgyógyászként megfogtam az isten lábát. Imádtam a professzoromat, jó helyre kerültem, és 1991-ben a felettesem már ki akart onnan emelni. Akkor indult a csontritkulás szakrendelés, és rám akarta bízni az osztályt. Jöttek is a kollégák, és mondták, hogy milyen szépen benyaltam magam… (nevet) Mindenki aranybányának tartotta, hiszen az idősebb asszonyoknak rendszeresen vissza kell jönniük kontrollra. Jól kerestem volna, mégis azt mondtam, nem kérek ebből. Egyszerűen nem éreztem jól magam.

– Most jól érzed magad?

– Nagyon!

 

„A 82 ÉVES NÉNI ÚJRA TUDOTT TOLLASOZNI AZ UNOKÁIVAL…”

 

– Hogyan lettél vitaminkirály Magyarországon?

– Vitaminkirály? (nagyon nevet) Ez jó…

Volt egy hosszú időszak, körülbelül nyolc év, amíg nem dolgoztam az egészségügyben. Alapítottam egy tanácsadó céget, ami rendkívül nyugodt életet és megélhetést biztosított számomra. Meggazdagodni nem lehetett belőle, de utazni tudtam, tehát egy normális életszínvonalat biztosított. Aztán egy barátom kezembe nyomott egy könyvet. Angol nyelven írták, „A világ rák nélkül” címmel. A barátomnak rákos lett az anyukája, és kérte, hogy fordítsam már le neki azt a néhány oldalt, hátha sarlatánság, amit leírtak. Az írás arról szólt, hogy a B17 vitamin hogyan pusztítja el a rákos sejteket. Ez a könyv alapozta meg számomra az egészségügybe való visszatérést, mert megértettem, miről szól a világ. Akkor jöttem rá, miért nincs az iskolákban olyan tantárgy, hogy egészség. Elkezdtem a vitaminoknak utána járni, tanulmányokat olvastam, és megfelelő gyártót is találtam.

– Azt mondtad egyszer, az a célod, hogy „értelmes” lenyomatot hagyj a társadalmon.

– Pontosan! Méghozzá olyan lenyomatot, ami az emberek életét jobbá teszi. Egyszer írt nekem egy 82 éves néni, hogy amióta szedi a vitaminokat, vidáman tud tollaslabdázni a dédunokáival. Látod, a beszélgetés elején is azt mondtam, hogy ezért érdemes dolgozni.

 

***

CSATLAKOZZON HOZZÁNK A FACEBOOKON!

Lájkolja oldalunkat az alábbi linken:

http://www.facebook.com/lelekbulvarmelyinterjuk

Izgalmas fórumtémák, nyereményjátékok, aktív közösség!


 

 
IWIWGoogle bookmarkTwitterFacebook



Impresszum   |   Adatvédelem   |   Kapcsolat

 

Copyright © melyinterjuk.hu - Minden jogy fenntartva
Site: Juhász András - Logo: Barócsi Sándor